Takács Terka st.

Rajparancsnok

Raj névadója

Árpád-házi Szent Erzsébet

Árpád-házi Szent Erzsébet (1207–1231) II. András magyar király és Gertrúd királyné lánya, a középkor egyik legismertebb szentje. Már fiatal korában Németországba került, ahol Thüringia tartománygrófja, Lajos felesége lett. Házasságuk harmonikus és mélyen vallásos volt, három gyermekük született.

Lajos korai halála után Erzsébet özvegyként az egyházi életnek és a szegények megsegítésének szentelte magát. Vagyonát jótékony célokra fordította, és kórházat alapított, ahol maga ápolta a betegeket. Számos legenda kötődik hozzá, köztük a híres rózsa-csoda, amely szerint a kenyér, amit a szegényeknek vitt, rózsává változott, amikor a férje kérdőre vonta.

Erzsébet 24 éves korában hunyt el, de rövid élete során példát mutatott szeretetből és alázatból. Halála után gyorsan szentté avatták (1235-ben), és azóta a szeretet, a jótékonyság és a szegények pártfogójaként tisztelik.

A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius így kezdi Szent Erzsébet életrajzát: ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.”