A vesztett muhi csata után IV. Béla király feleségével, Laskaris Máriával együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában született Szent Margit 1242-ben. Szülei felajánlották Magyarországért. Margit négy éves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Később a Nyulak szigetén (mai Margit-sziget) lévő zárdába került át, amelyet atyja építtetett. Visszautasította II. Ottokár cseh, és Anjou Károly szicíliai király házassági ajánlatát. 1261-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe. A legalacsonyabbrendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. 1271 január 18-án halt meg.

"De „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl. Bárcsak eltűrnétek részemről egy kis balgaságot! De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz."
(2Kor 10,17-11,2)

Az Anyaszentegyház szépen alkalmazza ezt a szentírási részletet Szent Margitra, aki felelősséget érzett egész nemzetéért, és engesztelő életével akart segítségére lenni magyar népünknek.